Szent Ferenc és a fecskék

2021.10.04

Október 4. az egyik legismertebb és legnépszerűbb szent, Assisi Szent Ferenc ünnepe. De hogyan lett ez a nap az állatok világnapja is egyben? A válasz a szent életrajzában rejlik, lássuk hát életének főbb eseményeit röviden.

Ferenc az itáliai Assisiben született valamikor 1181-ben vagy 1182-ben egy gazdag kelmekereskedő fiaként és fiatal korában lovagi pályafutásról álmodozott. Miután 1201-ben egy sebesülés miatt fogságba esett a szomszédos Perugia ellen vívott csatában és egy év raboskodás után megváltozott emberként tért haza. Évekkel később, amikor egy újabb katonai hadjáratra készült megjelent az álmában Isten és ennek hatására visszatért Assisibe a város mellett élő leprásokat ápolni. Ettől fogva kerülte a barátaival való világias időtöltéseket, helyette inkább magányos helyeken imádkozott.

 Egy évvel később 1206-ban újabb látomása volt, amelyben Jézus Krisztustól azt a feladatot kapta, hogy javítsa meg az egyházát, mert különben az romba dől. Ferenc először szó szerint vette ezt az utasítást és felújította az Assisi mellett található Szent Damján templomot, majd később az egyház megreformálásába kezdett. Lemondott a vagyonáról és az örökségéről és az apostoli szegénységet választotta helyette. 

Celanói Tamás által feljegyzett életrajzaiból kitűnik, hogy Szent Ferenc mélységesen tisztelte az életet, szerette Isten minden teremtményét, tudott beszélni az állatok nyelvén és hatni rájuk, legyenek azok tücskök, nyulak, ragadozó vagy akár énekes madarak. Így lett Szent Ferenc az állatok védőszentje és emlékünnepe az állatok világnapja is egyben. A következőkben egy részletet idézek a szent életrajzából magyar és angol nyelven, melyből megtudhatjuk, hogy miként bírta hallgatásra a prédikációja közben hangosan csivitelő fecskéket.      

A brazíliai São Pauloi Állatkert (A kép forrása: Wikimedia Commons/Mike Peel, www.mikepeel.net)


"Egyszer egy Alviano nevű helységbe ment a szent prédikálni. A nép már együtt volt, és ő megadta a jelet a beszéd megkezdésére. Az ott fészkelő fecskék azonban olyan éktelen lármát csaptak, hogy emiatt egyetlen szavát sem lehetett hallani. Erre az összes jelenlevők füle hallatára így szólott: - Fecske nővéreim, ideje már, hogy én is szóhoz jussak, mert ti már ugyancsak kibeszéltétek magatokat. Halljátok meg tehát Isten igéjét és maradjatok veszteg, míg az Úr beszéde be nem teljesedik. És azok, mintha csak eszes lények lettek volna, abban a pillanatban elhallgattak és mindaddig el nem mozdultak helyükről, míg csak be nem fejeződött a prédikáció. És valahányan csak látták ezt, mindnyájan csodálkozással teltek el és magasztalták érte Istent."


"Once he went to a village called Alviano to preach. The people gathered and he called for silence. But some swallows nesting there were shrieking so much that he could not be heard at all. In the hearing of all, he spoke to them: 'My sister swallows, now it is time for me also to speak, since you have already said enough. Hear the word of God and stay quiet until the word of the Lord is completed.' As if capable of reason, they immediately fell silent, and did not leave from the place until the whole sermon was over. All who saw this were filled with amazement and gave glory to God."

Felhasznált források:

  • Celanói Tamás életrajzai Szent Ferencről: Szent Ferenc első életrajza (Vita Prima), Szent Ferenc második életrajza (Vita Secunda), Szent Ferenc csodái (Tractatus de Miraculis). Forította Belányi György. Szeged: Agapé Kiadó, 1993.
  • Thomas of Celano, The Treatise on the Miracle of Saint Francis, (1250-1252), ed. Regis J. Armstorng, J.A. Wayne Hellmann, William J. Short. The Francis Trilogy of Thomas of Celano: the life of Saint Francis, the remembrance of the desire of a soul, the treatise on the miracles of Saint Francis. Hyde Park: New City Press, 2004.