Ahol a tündérek táncolnak

2023.04.22

Az írek szerint régen, amikor az ember még közelebb állt a természethez, a tündérek (aes sídhe) együtt éltek az emberekkel. Ekkor a tündérek óriások voltak, de ahogyan az emberek elkezdték egyre inkább kizsákmányolni a természetet, úgy lettek a tündérek is egyre kisebbek és végül elrejtőztek a föld alá. Földalatti birodalmukban tündérösvények mentén közlekedtek, amelyek tündérbokrok (például kökény, galagonya, és mogyoró) közelében húzódtak.

Írországban még ma is látni úgynevezett tündérdombokat (sídhe), melyek a helyiek szerint egy-egy tündérkirály és tündérkirálynő uralma alatt állnak. A tündérek a hagyomány szerint csak az év egy bizonyos napján bújnak elő, és többnyire azok az emberek láthatják őket, akik szépen tudnak zenélni. (A legenda szerint az emberek a tündéreknek köszönhetik a hárfát, és mivel a tündérek táncolni jobban szerettek, mint zenélni, a zene tudományát az emberekre hagyták.)

A tündérek rejtőzködő, félénk lények, és nem tűrik, ha háborgatják őket. Számos mese szól arról, hogy miként büntetik meg azokat az embereket, akik megzavarják a lakhelyüket például azzal, hogy házat építenek oda. A következőkben is ilyen ír mese olvasható W. B. Yeats gyűjtéséből előbb angol nyelven (eredeti 19. századi változatban), majd modern magyar fordításban. 





The Fairies' Dancing Place

by William Carleton

Lanty M'Clusky had married a wife, and, of course, it was necessary to have a house in which to keep her. Now, Lanty had taken a bit of a farm, about six acres; but as there was no house on it, he resolved to build one; and that it might be as comfortable as possible, he selected for the site of it one of those beautiful green circles that are supposed to be the play-ground of the fairies. Lanty was warned against this; but as he was a headstrong man, and not much given to fear, he said he would not change such a pleasant situation for his house to oblige all the fairies in Europe. He accordingly proceeded with the building, which he finished off very neatly; and, as it is usual on these occasions to give one's neighbours and friends a house-warming, so, in compliance with this good and pleasant old custom, Lanty having brought home the wife in the course of the day, got a fiddler and a lot of whisky, and gave those who had come to see him a dance in the evening. This was all very well, and the fun and hilarity were proceeding briskly, when a noise was heard after night had set in, like a crushing and straining of ribs and rafters on the top of the house. The folks assembled all listened, and, without doubt, there was nothing heard but crushing, and heaving, and pushing, and groaning, and panting, as if a thousand little men were engaged in pulling down the roof.

'Come,' said a voice which spoke in a tone of command, 'work hard: you know we must have Lanty's house down before midnight.'

This was an unwelcome piece of intelligence to Lanty, who, finding that his enemies were such as he could not cope with, walked out, and addressed them as follows:

'Gintlemen, I humbly ax yer pardon for buildin' on any place belongin' to you; but if you'll have the civilitude to let me alone this night, I'll begin to pull down and remove the house to-morrow morning.'

This was followed by a noise like the clapping of a thousand tiny little hands, and a shout of 'Bravo, Lanty! build half-way between the two White-thorns above the boreen'; and after another hearty little shout of exultation, there was a brisk rushing noise, and they were heard no more.

The story, however, does not end here; for Lanty, when digging the foundation of his new house, found the full of a kam* of gold: so that in leaving to the fairies their play-ground, he became a richer man than ever he otherwise would have been, had he never come in contact with them at all.

______________
*Kam—a metal vessel in which the peasantry dip rushlights.



Rathcrogan (Ráth Cruachan, azaz Cruachan Erődje) Tulsk mellett (Roscommon megye, Írország). Itt volt az ősi Cruachan, Connacht központja, az az egyik legősibb és legnagyobb uralkodói központ Európában. Innen származott az ír Connachta uralkodódinasztia, de kultúrtörténészek ide vezetik vissza a kelta Samhain (Halloween) ünnep kezdeteit is.
A Rathcrogan lelőhelyközpont (Cruachan Aí) 6,5 km2 nagyságú területet foglal magában, ahonnan összesen 240 régészeti lelőhely ismert egy több mint 5500 évet átívelő időszakból (az újkőkortól a kora középkorig). Többek között 28 bronzkori és vaskori temetkezési halom és számos kör alakú erőd (erődített település) található itt, melyeket az ír népi hagyomány a tündérek lakhelyének tartotta.   



Ahol a tündérek táncolnak

lejegyezte William Carleton

Lanty M'Clusky megnősült és feleséget hozott a házhoz, amihez persze szüksége volt házhoz is, ahol az asszonyt majd tarthatja. Így hát Lanty kicsípett egy darabka földet egy gazdaság sarkából, nagyjából hatholdnyit, de mivel nem volt rajta ház, úgy határozott, hogy épít rá egyet. Annak érdekében, hogy a ház amennyire lehet, kényelmes legyen kiválasztott egy helyet azok közül a zöld körök közül, amelye körökről a nép úgy tartja, hogy ott táncolnak a tündérek. Lantyt figyelmeztették ugyan erre, de ő keményfejű ember volt és nem sokat törődött a félelemmel, meg azt is mondta, hogy ilyen szépséges házhelyet nem adna föl még akkor se, ha a világ összes tündére parancsolná ezt neki. Így hát eredeti tervei szerint nekilátott az építkezésnek, és szépen be is fejezte a házat. És ahogy az ilyen alkalmakkor szokás volt, meghívta valamennyi szomszédját és barátját a házavatóra. Így hát, hogy megfeleljen ennek a jó és kellemes szokásnak, ahogy haladt a nap, elvitte az új házba az asszonyt, felfogadott egy hegedűst, vett egy hordó whiskyt és mindazoknak, akik eljöttek, és ahogy eljött az este táncolt egyet. Minden jól ment, a jókedv és vidámság magasra csapott, ám, amikor leszállt az éj, valami zaj hallatszott, mintha a ház léceit és gerendáit törnék-szaggatnák. A vendégsereg kiszaladt a házból, hogy jobban halljon és lásson, és kétség nem fért hozzá, hogy amit hallottak nem volt más, mint törés, zúzás, emelés, nyomás, morgás és lihegés, mintha ezer apró ember szövetkezett volna arra, hogy lebontsa a háztetőt.

̶  Gyerünk! – szólt valaki parancsoló hangon – dolgozzatok keményen! Tudjátok jól, hogy még éjfél előtt le kell bontanunk Lanty házát!

Ez meglehetősen kényelmetlen hír volt Lanty számára, aki belátta, hogy ellenségei olyanok, akikkel nem tud megküzdeni, ezért odasétált hozzájuk és így szólt.

̶  Uraim! Alázatos bocsánatukat kérem, ha olyan helyre építkeztem, ami magukhoz tartozik, és ha lennének olyan udvariasak, hogy ma este magunkra hagynak, akkor ígérem, hogy holnap reggel magam fejezem be a bontást és elviszem erről a helyről a házam minden darabkáját.

Ezt a bejelentést olyan zaj követte, mintha ezer meg ezer apró tenyér tapsolna, majd harsány hang harsant:

̶  Bravó, Lanty! Építkezz amott följebb, félúton a két galagonyabokor és a mezei csapás közt!

Majd egy újabb örömteli üdvrivalgást követően apró lábak fürge dobogása hallatszott, majd minden elcsendesedett.

A történet persze ezzel nem ért véget Lanty számára. Amikor ugyanis Lanty ásni kezdte házának úja alapját a hang által megadott helyen, ásója egyszer csak beleütközött és megcsikordult egy fémdobozkán. Amint kivette a földből és felnyitotta, csodálkozva vette észre, hogy a bádogdobozka bizony tömve van arannyal. Így hát azzal, hogy meghagyta a tündéreknek a helyet, ahol táncolni szoktak, gazdagabb ember lett, mint lett volna élete során valaha is. Lanty ezt követően soha nem látott tündért.



Oweynagat (Macskák barlangja) bejárata Racthcrogannál (Roscommon megye, Írország). A keresztény források a Pokol Kapuja néven emlegették és a túlvilág bejáratának tartották. A kelta népi hagyomány szerint pedig ezen a kapun át közlekedtek a domb (sídhe) alatt lakó tündérek (akiket domblakóknak aes sídhe-nek hívtak). (Fotó: Joleen Kuyper, 2017)

Szövegek forrásai:

  • W.B. Yeats. Irish Fairy Tales. London: T. Fischer Unwin, 1892, 13-15.
  • W.B. Yeats. Ír Tündérmesék. Budaörs: Digi-Book Kiadó, 2022, 33-35.

Képek forrásai: